2014. április 23., szerda - Béla napja
Gender és az Európai Biztonság- és Védelempolitika
2007. április 18-20. között a Honvédelmi Minisztérium "Gender and ESDP" címmel kurzust szervezett. Az ESDP (European Security and Defence Policy) az EU második pillérének, a közös kül- és biztonságpolitikának (CFSP) integráns része, mellyel a tárcánál koordináló szereppel a Védelempolitikai Főosztály foglalkozik. A gender ("társadalmi nem") tudomány a nők és a férfiak társadalmi szerepeivel, lehetőségeivel, a hatalom nemek közötti megosztásával foglalkozik. Ennek a tudománynak az eredményei lassanként eljutnak a politikai döntéshozatal, a különféle szakpolitikák területére is. Az EU-ban - Magyarország aktív kezdeményezésével - két évvel ezelőtt kezdődött meg a gender szempontok figyelembe vétele az ESDP terén. Ezt "gender mainstreaming"-nek hívják, és az EU-ban elfogadott horizontális politika, vagyis minden szakpolitikára alkalmazandó. Célja pedig az, hogy a (policy, nem pedig politics értelemben vett) politika tervezésénél és végrehajtásánál egyaránt kiküszöböljük azt, hogy bármely nem, akár a férfi, akár a női, hátrányt szenvedjen.

Az ESDP maga is nagyon fiatal politikaterület (csak 1999-ben indult), ezért nem rossz teljesítmény, hogy már 2005-ben megkezdődött a gender mainstreaming e területen. 2005-ben, és 2006-ban is elfogadtunk egy-egy policy dokumentumot a gender mainstreamingről. 2005-ben a 1325. sz. ENSZ BT határozat (A nőkről, a békéről és a biztonságról) végrehajtásáról írott dokumentumot, 2006-ban pedig egy ún. gender checklistet fogadott el a Tanács. A kurzus megszervezésének szükségességét az előző dokumentum tartalmazta.

A kurzust első alkalommal idén szervezte meg az EU, és elsőként hazánk vállalta e feladatot, mely része volt az EU 3 évente gördülő ESDP képzési programjának. Politikai és pénzügyi támogatást adott a kurzushoz az EU soros német elnöksége is. Reményeink szerint a kurzust ezentúl minden évben megszervezi majd egy-egy EU tagállam, egy standardizált program alapján, amelyet szintén a magyar szakértők fognak az EU-nak javasolni.

A kurzusra minden EU tagállam meg volt hívva, de csak 12 képviseltette magát, ami nem meglepő egy olyan speciális, még egyáltalán nem elterjedt téma esetében, mint a gender és a biztonság- és védelempolitika kapcsolata. Szintén képviselve volt a Tanács Főtitkársága, valamint az Európai Parlament. Az előadók az Egyesült Államokból, Afrikából, nemzetközi szervezetektől és EU tagállamokból érkeztek.

Az elméleti bevezetés (mi az a gender, miért fontos az ESDP számára) után a különféle nemzetközi szervezetek (az EU szervei, majd az ENSZ, EBESZ, Afrikai Unió, NATO, civil szervezetek) adtak számot arról, hogy mit tesznek gender ügyben a biztonságpolitika terén. Ezek után pedig tematikus előadásokat hallhattunk: a gender és a civil ESDP műveletek, a gender és a katonai ESDP műveletek, a gender, a béke és a biztonság Afrikában - civil szervezetek, illetve katonai műveletek szemszögéből, gender esettanulmány Bosznia-Hercegovinában, etc.

A kurzus célközönsége az EU tagállamok ESDP-vel foglalkozó, stratégiai szintű, de a gender ügyekhez semmit sem értő szakértői voltak - tehát nem a műveletekben résztvevők, vagy az azokban résztvevőket felkészítők, és nem gender szakértők. Ennek ellenére az utóbbi kategóriákból is került ki résztvevő. Ez nem csökkentette a kurzus sikerét, de rávilágított arra, hogy a stratégiai szintű kurzus továbbvitele mellett szükséges más tematikájú, más közönségnek szóló kurzusokat is indítani: például fontos a policy lefordítása a műveletekben való részvétel során alkalmazandó eljárásokra. Hasznos lenne a jövőben a műveletekben egyre inkább megjelenő gender tanácsadók képzése, és a műveletekben résztvevő állomány minél szélesebb körű képzése egyaránt. Ahogyan az ESDP integrált, civil és katonai egyszerre, úgy a résztvevők között is volt civil, katona és rendőr is.

A kurzus sikerét jellemzi, hogy 1-5 skálán az előadások minőségét átlagban 4.15-re értékelték a résztvevők, az "ajánlaná-e a kurzust másoknak" kérdésre pedig ugyanezen a skálán átlagban 4.6-os értéket kaptunk. Szintén nem panaszkodhatunk a nemek arányára: a félreértések és előítéletek miatt általában "női" témaként elkönyvelt gender kurzusra 61 % nő mellett 39 % férfi jelentkezett, akik érdeklődő, nyitott, konstruktív hozzáállást tanúsítottak végig.

A kurzus fő célkitűzése az volt, hogy a gender tudomány alapjait, az abból leszűrt általános alapelveket ismertesse a résztvevőkkel, "lefordítva" a tudományos kutatás eredményeit a politika számára. (Ahonnan később további "fordítás" szükséges majd a műveletekben való konkrét részvétel irányába, bár ez a folyamat is megkezdődött már az első gender tanácsadó, a svéd Charlotte Isaksson alkalmazásával a kongói EUFOR misszióban.)

Reményeink szerint a téma elismert nemzetközi szaktekintélye, Joshua Goldstein professzor meggyőző bevezető előadásával sikerült átadni a résztvevőknek annyit, hogy a gender nem(csak) a nőkről szól. "Gender"-e, társadalmi neme mindenkinek, a férfiaknak is van. A biológiai nem az, hogy nőnemnek, vagy hímneműnek születik valaki. A gender viszont társadalmilag konstruált dolog, a társadalom által tanított, átadott, az egyén által átvett szerepek összessége, amit alkalmazva egy emberből a lakóhelye és a történelmi kor, amiben születik, szerinti "nő", illetve "férfi" lesz. A gender ezzel összefüggésben a hatalom társadalmi elosztásának egyik szervező elve, rendszere is. Ez tehát semmiképpen nem tekinthető "soft" ügynek, hiszen többek között a világon az egyik legkeményebb dologról, a hatalomért folyó harcról szól.

A gender tudomány szemlélete annyiban különbözik a ma már kissé idejétmúltnak tekinthető nőtudományétól (ami a feminizmus elméleti alapját szolgáltatta), hogy nem a leegyszerűsítő "a férfiak elnyomják a nőket" alapvetésre épül. A gender tudomány kutatói felismerték, hogy a gender alapú hatalommegosztás egy rendszer, mely mindkét nemet elnyomja és korlátozza, bár a nőket keményebb és nyilvánvalóbb módon, mint a férfiakat. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a férfiakat ne befolyásolnák életük első levegővételétől a nemi szerepek, és ne lenne számukra éppolyan határozottan kijelölve, hogy mit tehetnek, mivé válhatnak, milyen szerepeket tölthetnek be, mint a nők számára. A "férfiak nyomorúságát" csak 1-2 évtizede kezdte el kutatni az azóta a gender tudományba beolvadt új tudomány, a férfitudomány.

A kurzus arról is szólt, hogy milyen relevanciája van mindennek a válságkezelés, az abban résztvevő politikai döntéshozók, döntés-előkészítők, és a műveletekben résztvevő civilek, katonák és rendőrök számára. A gender relevanciája az ESDP szempontjából kettős. Egyrészt a gender mainstreamingnek ki kell hatnia saját társadalmainkra, az EU tagállamokra. Az ESDP-vel kapcsolatos brüsszeli döntéshozatali szervek nemigen dicsekedhetnek a számszerű nemi egyenlőséggel, ahogyan a tagállamok rendőrségei, hadseregei sem. Utóbbiak esetében a cél nem az 50-50 %-os egyenlőség, hanem az, hogy minden egyes pozícióra az oda jelentkezők közül a legalkalmasabbat vegyék föl, nemtől függetlenül. Az előítéletek meghaladása azt jelenti, hogy ne annak alapján ítéljünk meg valakit, hogy mely társadalmi csoporthoz tartozik (jelen esetben: férfi vagy nő), ne azonosítsuk őt a csoportjával. Helyette az egyéni képességeket nézzük, és annak alapján ítéljünk. Egy csoport átlaga vajmi keveset mond a csoporthoz tartozó személy tulajdonságairól, és bár átlagban igaz, hogy a férfiak magasabbak és erősebbek, mint a nők, de bőven vannak mindkét nemben erősek és gyengék is. Szellemi különbség nincsen, a fizikai különbségek pedig haranggörbékkel ábrázolhatóak, és a két nem képességei kisebb-nagyobb mértékben átfedik egymást. A cél tehát nem az, hogy azért vegyünk fel egy nő a hadseregbe vagy a rendőrségbe, mert nő, és mert ez javítja a statisztikát, hanem az, hogy minden helyre az oda legrátermettebb embert vegyük fel, és ha ez az ember férfi, akkor őt, ha nő, akkor pedig őt.

A másik terület, ahol a gender mainstreaminget érvényesítenünk kell, azok a társadalmak, ahová válságkezelő misszióinkat küldjük. Ezek a társadalmak a nemi egyenlőség szempontjából fejletlenebbek, mint az EU, és sokszor ún. bukott államok (failed states), ahol sem a jogrendszer, sem a biztonsági szektor (haderő, rendőrség), sem a közigazgatás nem működik, a szabályok és a gyakorlat pedig saját társadalmaink rosszízű múltját idézik. A mi felelősségünk, hogy javítsunk azokon a helyeken, ahol járunk, hogy példát mutassunk.

Az ENSZ korábbi főtitkára, Kofi Annan mondta ki azt az általános felismerést, hogy a biztonság, a fejlődés és a demokrácia elválaszthatatlan hármast alkotnak. Ha az egyik hiányzik, a másik kettő nem jöhet létre, vagy nem maradhat fenn. A gender mainstreaming, a nemek valódi egyenlőségének biztosítása a demokrácia része, az ESDP pedig a biztonságot hivatott elhozni mind az EU, mind az EU által "kezelt" válságtérségek számára. A kettő - bár első látásra ez nem látszik, és a kapcsolat még nem megszokott - szorosan összefügg.

Ez a kurzus hazánk részéről az első lépés volt a gender mainstreaming végrehajtására irányuló lépések sorában, melyet reméljük, továbbiak fognak követni. Ezzel szeretnénk hozzájárulni mind a nemzeti biztonság- és védelempolitikánk fejlesztéséhez, mind az ESDP-hez.