2014. július 29., kedd - Márta, Flóra napja

Szerepváltozások 2009

Bevezető

A Szerepváltozások tanulmánykötet-sorozat újabb, immár ötödik kötete ezúttal az Európai Unió állásfoglalásának és irányelveinek figyelembevételével mutatja be a magyarországi nők és férfiak helyzetét. Az Európai Bizottság a nemek közötti esélyegyenlőség biztosítása, a jelenlegi helyzet javítása érdekében kidolgozott ütemterve, a Gender Roadmap, részletesen foglalkozik a tervezett intézkedések kiemelt témaköreivel. A kötet szerkesztése során a Bizottság prioritási területeit szem előtt tartva kértük fel a szerzőket a nők és férfiak esélyegyenlőségével kapcsolatos aktuális kérdések bemutatására a politika, a foglalkoztatáspolitika, a vállalkozási szféra, az egészségügy, a szakmai- és a családi élet összehangolása, a szociális védelem, a szegénység, a bevándorlás, az etnikai lét, a családon belüli erőszak és az emberkereskedelem témakörében.

Az első tanulmány a nők politikai reprezentáltságával foglalkozik. Magyarországon a nők közéleti szerepvállalása változatlanul igen alacsony, a parlamenti képviselők között a nők aránya választásról választásra nem változik, 10% körül mozog. Míg nemzetközi összehasonlításban a magyar parlamentre érvényes nemi arányok kedvezőtlennek nevezhetők, addig az Európai Parlament magyar képviselői között a nők aránya a 27 EU-tagország átlagánál magasabban alakul. A szerző saját tapasztalatai alapján állítja, hogy az Európai Parlament sem a vezető funkciók odaítélését, sem munkarendjét, munkabeosztását tekintve nem nevezhető "nőbarát"-nak.

Az Európai Bizottság egyik célkitűzése a férfiak és nők azonos mértékű gazdasági függetlenségének megteremtése, illetve biztosítása. Ezen irányelvhez kapcsolódik a két nem munkaerő-piaci helyzetének aktuális kérdéseit áttekintő tanulmány, amely meglehetősen kedvezőtlen képet ad a magyar foglalkoztatási helyzetről rámutatva, hogy az EU-szinten 2010-re tervezett foglalkoztatási célkitűzéseket Magyarország biztosan nem fogja teljesíteni. Az alacsony magyar foglalkoztatási mutatók szorosan összefüggnek a részmunkaidő szűkös elterjedtségével. A foglalkoztatási struktúrában a nők az átlagosnál rosszabb pozíciót foglalnak el, s ebből következően mind keresetük, mind az ebből származtatott szociális jövedelmük a férfiakénál alacsonyabb szinten mozog.

Ugyanezen irányelvhez kapcsolódik a gazdasági döntéshozatalban való esélyegyenlőség kérdése. Az iskolázottsági arányok kedvező változása ellenére a gazdasági élet vezetésében a nők részvétele - Európa-szerte - csak kis mértékben növekedett. A lehetséges magyarázatok közül kiemelendő a "labirintus metafora", amely arra utal, hogy az előrejutás útvesztőjében haladó nők az előítélet, az ellenállás, a vezetési stílus, illetve a magánélet és a munka összeegyeztethetőségének akadályába ütköznek.

A Bizottság ütemtervének egyik fontos fejezete a szakmai, a magán- és a családi élet összehangolásának kérdésköre. A kötetben e témával három tanulmány foglalkozik.

A gyermekgondozási szabadsággal kapcsolatos elvi és gyakorlati kérdések nemzetközi áttekintése rávilágít az Európai Unió országaiban tapasztalható megoldási formák sokszínűségére. Bár léteznek minimum kívánalmak az Unió egészére nézve az anyasági és a szülési szabadságra vonatkozóan, de azok nem eredményezték a rendszer uniformizálódását. Egyes országok a hosszú szabadság és az alacsony összegű juttatás gyakorlatát választották, míg más kormányok a gyermekvállalás miatt kieső bért viszonylag magas szinten, de rövidebb ideig kompenzálják. A nemzetközi tapasztalatok arra utalnak, hogy azokban az országokban jobb a gazdasági helyzet, és egyben kedvezőbbek a gyermekvállalási mutatók, amelyekben a szülőket, mindenekelőtt a nőket, a munkahelyre történő korai visszatérésre ösztönzik, és e célkitűzés figyelembevételével alakítják ki a gyermekgondozási szabadságok és a kapcsolódó intézményes ellátások rendszerét.

A következő tanulmány a munkapiac és a pénzbeli támogatási rendszernek a gyermekvállalási tervek megvalósulására gyakorolt hatásával foglalkozik. A szerzők megállapítása szerint a munkaerőpiac és a családtámogatási rendszer, a gyermekvállalási szándékok realizálását társadalmi rétegenként és családtípusonként szelektíven befolyásolja. Az alacsony jövedelmű nők az átlagnál nagyobb arányban realizálják gyermekvállalási terveiket. A közepes jövedelmi pozícióban lévő nők gyermekvállalási kedve azonban a támogatási rendszer és a munkaerő-piaci folyamatok együttes hatásának következtében a legalacsonyabb, míg a magas jövedelműeknél a hatás differenciáltan jelentkezik. Körükben nő a gyermektelenek és a többgyermekesek aránya, miközben csökken az egy gyermeket vállalóké.

A gyermekvállalás és a kereső tevékenység összeegyeztetését megkönynyíti a háztartási munkák egalitáriánus megosztása. A háztartási munkamegosztás gyakorlatát négy európai ország adatain keresztül vizsgálva megállapítható, hogy bár a nők leterheltsége a férfiak szerepvállalásának mértékétől függően országonként eltérő képet mutat, de általában mégis igaz az, hogy az otthoni feladatok túlnyomó többsége a nőkre hárul. A szerzők következtetései szerint az országok közötti azonosságok és különbségek alapvetően az egyes társadalmak értékrendjének hasonlóságaira, illetve eltéréseire vezethetők vissza. A magyar társadalom erőteljesen tradicionális beállítottságával magyarázható a magyar nők nagyarányú otthoni leterheltsége, a férfiak csekély szerepvállalása mellett.

A nők és férfiak egészségi állapotát bemutató tanulmány rámutat arra, hogy az egészségi állapot két alapjellemzője, a várható átlagos élettartam és a megélt évek életminősége, a férfiaknál és a nőknél éppen ellentétesen alakul. Míg a magyar férfiak körében az idő előtti halálozás (40-69 éves korban) európai összehasonlításban rendkívül magas, addig a nők esetében az életminőség tekinthető sokkal rosszabbnak. A férfiak idő előtti halálának hátterében a munkahelyi bizonytalanság, az általános értékvesztés, a krónikus stressz és az önkárosító magatartásformák állnak. A 45 év alatti gyermeket nevelő fiatal férfiak és nők életminősége jelentősen rosszabb, mint a gyermekteleneké. Idősebb korban a férfiak és a nők életminősége között az olló egyre jobban kinyílik.

Az alacsony foglalkoztatási ráta egyik fontos összetevőjével, nevezetesen a korhatár előtti nyugdíjba vonulással és annak nemi különbségeivel foglalkozik a kötet következő tanulmánya. A nyugdíjkorhatár emelése miatt az 50 év feletti népesség - különösen a nők - munkaerő-piaci részvétele az utóbbi években megemelkedett. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor megnőtt a munkaerőpiacról nyugdíjkorhatár előtt kilépők aránya is. A tényleges kilépésnél is nagyobb az igény, a vágy mindkét nem körében az inaktív státus, az előrehozott- vagy korengedményes nyugdíj iránt. Mind a nők, mind pedig a férfiak elsősorban fáradtságra, egészségük megromlására hivatkoznak, amikor ezeket a terveiket említik. Fontos szempont továbbá a munkanélküliségtől való félelem is. A családról (unokák) való gondoskodás igénye elsősorban a nőkre, a nyugdíj melletti munkavállalás terve, lehetősége elsősorban a férfiakra jellemző.

A női szegénységgel foglalkozó tanulmány arra a megállapításra jut, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a szegénységi ráta nemek szerinti különbsége nem tekinthető szignifikánsnak. Minél magasabban húzzuk meg azonban a szegénységi küszöböt, annál nagyobb valószínűséggel látjuk szegénynek a nőket. A szegénységi kockázat hazai mutatói a nemi különbségek vonatkozásában megegyeznek a nemzetközileg tapasztalt mintákkal.

A bizottsági ajánlás további kiemelt témaköre a többszörös megkülönböztetést elszenvedő csoportok helyzetének feltárása, illetve a hátrányok felszámolása. E témakörhöz kapcsolódva íródott a cigány nők, valamint a bevándorló nők helyzetével foglalkozó két tanulmány.

Ismert tény, hogy a roma nők kétszeresen is hátrányban vannak a mindennapi élet számos területén: úgyis mint nők és úgyis mint romák. Az iskolai lemorzsolódás a tovább tanulók alacsony aránya és az ezzel összefüggő alacsony munkaerő-piaci részvétel nagyobb arányban jellemző a cigány etnikumra, mint a nem cigányokra. A romák csoportján belül az életkor előre haladtával egyre nő a különbség a nemek között mind az iskolai végzettség, mind a foglalkoztatottság tekintetében, a lányok, a nők egyre jobban lemaradnak a fiúk, a férfiak mögött. A Közép- és Kelet-Európa cigány népességének helyzetét feltáró, UNDP-adatokon alapuló kutatás a magyarországi állapotokról viszonylag pozitív képet fest, amennyiben megállapítja, hogy a többi országtól eltérően a magyar cigányság hátrányos helyzete elsősorban szociális okokra, és nem etnikai diszkriminációra vezethető viszsza. Nyelvhasználatukat tekintve a magyarországi romák tűnnek a leginkább integráltnak, amennyiben a családon belül használt nyelv szinte kizárólag a magyar, s csak 7%-uk beszél családtagjaival valamely cigány nyelven.

Az Európai Unióba az Unión kívüli területekről érkező bevándorló nők helyzetét, beilleszkedését, a migráció formáit és indokait vizsgálja a Bizottság említett témaköréhez kapcsolódó következő tanulmány. A női migránsok nagy része családi okok miatt változtat országot, lakóhelyet és kerül a befogadó társadalomba, de gyakori a diákként, turistaként, menekültként vagy munkavállalóként történő vándorlás is. A nők esetében a családi migráció a legerősebb, leginkább intézményesült minta, ami sok esetben egyben a női migránsok függő helyzetét eredményezi. A szerzők a bevándorló nőkkel készített mélyinterjúk alapján a migráció folyamatát több szempontból elemzik és kategorizálják, mint pl. önkéntes és kényszerű, előkészített és előkészítetlen, céljában tradicionális, családorientált, illetve individualista, karrierorientált migráció.

A családon belüli erőszak napjaink egyik legtöbbet tárgyalt és egyben legtöbbet hárított kérdései közé tartozik. A családon belüli erőszak elleni fellépést megnehezíti, hogy hiányoznak az elfogadott fogalmi, elméleti keretek, a megfelelő kutatások, vizsgálatok, adatok, továbbá ezzel összefüggésben a jogalkotók és jogalkalmazók egységes álláspontja. A családon belüli erőszak megelőzése jóval hatékonyabb, mint a már bekövetkezett bűncselekmény szankcionálása, annál is inkább, mert a megelőzéshez már ma is rendelkezésre állnak a szükséges egészségügyi, oktatási és szociálpolitikai eszközök. Az áldozat vonatkozásában az erőszaknak nemcsak rövid távú, de egész további életüket befolyásoló, hosszú távú hatásaival is számolni kell. A következmények nemcsak a családtagokat, de az egész közösséget érinthetik.

A prostitúció és az emberkereskedelem között számos összefüggés mutatható ki. Az emberkereskedelem az utóbbi évtizedekben a nemzetközi figyelem középpontjába került éppen az illegális migráció fokozódó terjedése okán. Kiemelt területei a kényszermunkát és a prostitúciót célzó emberkereskedelem. Míg Magyarország megfelel az emberkereskedelem elleni fellépés terén támasztott nemzetközi követelményeknek, addig a prostitúcióra vonatkozó szabályozás sem filozófiai síkon, sem a gyakorlati jogértelmezés, sem a végrehajtás szempontjából nem tekinthető megfelelőnek és egyértelműnek. Az emberkereskedelem elleni fellépésnek a jogalkotás, jogalkalmazás, áldozat-orientált bűnmegelőzés, áldozatsegítés, kutatás, ismeretterjesztés és más területek mellett, a jövőben a prostitúció, a szexuális szolgáltatás iránti igény, kereslet problémájára, azaz a kliens szerepére is fokozottabb figyelmet kell szentelnie. Hasonlóan kiemelkedő jelentőségű a munkavégzést célzó emberkereskedelem problémájának a kutatása, az e területen meglévő látencia feltárása, a megelőzés lehetőségeinek a vizsgálata.

Összegzésként elmondható, hogy Magyarország nagyon kis lépésekben halad előre a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség megvalósításának útján. A korábbi 2005-ös kötetünkben azt konkludáltuk, hogy csaknem minden területen megtorpanás volt e tekintetben megfigyelhető. A jelen kötet eredményei azt mutatják, hogy valami elmozdulás tapasztalható az esélyegyenlőség terén, amiben jelentős szerepet játszik az, hogy EU-szinten ismét előtérbe került a gender mainstreaming gondolatának realizálása. A hazai változások a döntéshozói szinten e külső nyomásra, az Európai Bizottság által megfogalmazott célkitűzések megvalósításának szükségszerűségével történnek. Az alulról jövő kezdeményezések sajnos még nem elég erősek ahhoz, hogy valóban érdemben tudják közvetíteni érdekeiket. Mindazonáltal pozitív változásnak tartjuk, hogy a Gender Roadmap célkitűzéseinek megvalósítását a Minisztérium felvállalja és próbálja keresztül vinni.

Kulcskérdésnek tartjuk az esélyegyenlőség megteremtése tekintetében a munka és a családi élet összeegyeztethetőségét. Amennyiben sikerülne Magyarországon egy olyan rugalmas munkaerőpiacot kialakítani, amelyben a nőknek több választási lehetősége lenne, és nem kényszerülnének választásra a munka és a család között (s ebben a kérdésben a részmunkaidő elterjesztése csak a kezdet, s családtámogatási rendszer átalakítása a folytatás), az pozitív hatással lenne, mind a gazdaságra, mind a családi életre, sőt valószínűleg a gyermekvállalási kedv is megnőne. A nők nem lennének annyira túlterhelve a háztartásban, kamatoztathatnák képzettségüknek megfelelő tudásukat munkahelyükön, a férfiak kevesebbet (pl. rövidített munkaidőben) dolgozhatnának, s így nagyobb szerep juthatna nekik a családban, a gyermeknevelésben (a kutatások szerint a férfiak idő előtti halálozásának egyik rizikó faktora, ha nincs kapcsolatuk a gyermekükkel). Mindez nem utópia, a rugalmasság megvalósulásának kedvező hatását élvezi már néhány európai ország társadalma. Reméljük, hogy ezzel a kötettel mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség javulását eredményező változások következzenek be Magyarországon is.

A korábbi gyakorlatot követve a Szerepváltozások jelen kötetét is kiegészíti a társadalmi nemek kutatása és a nemek közötti esélyegyenlőség témakörében 2005 és 2008 között megjelent, magyar vonatkozású publikációkat tartalmazó bibliográfia-gyűjtemény, valamint a TÁRKI Női Adatbank által karbantartott kutatói regiszter legfrissebb változata, amely jelenleg mintegy 170, a témában szakértő, kutató elérhetőségét tartalmazza.

Budapest, 2009. január

A szerkesztők