2014. augusztus 23., szombat - Bence napja

Mi az ILO?

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ENSZ szakosodott szervezete, amely küzd a társadalmi igazságosságért és az általánosan elismert emberi és munkaügyi jogokért. 1919-ben jött létre, az egyetlen jelentősebb szervezet, amely túlélte a Versailles-i békeszerződést követően létrejött Népszövetséget, és amely 1946-ban az ENSZ első szakosodott szervezete lett.

Az ILO nemzetközi munkaügyi normákat alkot Egyezmény, vagy Ajánlás formájában, meghatározza az alapvető munkavállalói jogok minimális szintjét: a szervezkedés és szervezetalapítás szabadságát, a kollektív szerződés kötését, a kényszermunka tilalmát, az egyenlő esélyek és bánásmód követelményét, és más normákat, amelyek szabályozzák a feltételeket a munkavilágának teljes spektrumában. Ezen túl technikai segítséget nyújt az alábbi területeken:
  • Szakképzés,
  • Szakképzési rehabilitáció,
  • Foglalkoztatáspolitika,
  • Munkaügyi törvények és munkaügyi kapcsolatok,
  • Munkafeltételek,
  • Vezetőképzés,
  • Szövetkezetek,
  • Szociális biztonság, társadalombiztosítás,
  • Munkaügyi statisztikák, baleset és munkaegészség-védelem
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet támogatja a független munkavállalói és munkaadói szervezeteket, képzési és tanácsadói szolgáltatást nyújt a számukra. Az ILO tripartit felépítése egyedülálló az ENSZ rendszerében, a munkaadók és munkavállalók szervezetei egyenlő partnerként vesznek részt az irányító testületek munkájában.
Főigazgatója 1998 óta a chilei nemzetiségű Juan Somavia.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet részletes bemutatása

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet megalakulása és tevékenységének célja

1919 viharos év volt a világháború győztes és vesztes országaiban egyaránt. A leszerelő katonákat munkanélküliség, infláció, az oroszországi megmozdulások hírei várták. A szakszervezeti mozgalmak évtizedes követelései nyomán, a kialakult politikai helyzetre válaszként, a versailles-i békeszerződés XIII. fejezetében lefektetett elvek alapján alakult meg ugyanabban az évben az ILO, csatlakozva a Népszövetséghez.

Tevékenységének célját a szervezet alkotmányának preambuluma és az 1944-ben elfogadott philadelphiai nyilatkozat határozza meg. A preambulum abból az elvből indul ki, hogy az egyetemes és tartós béke csak a társadalmi igazságosság talaján épülhet. Az igazságtalan munkafeltételek, a nélkülözés és a nyomor olyan elégedetlenséget teremtenek, ami veszélyezteti a békét és a kölcsönös megértést, ezért olyan szervezetet kell létesíteni, amely foglalkozik:
  • a munkaidő szabályozásával,
  • a munkaerő-toborzással,
  • a munkanélküliség elleni harccal,
  • a megfelelő létfenntartást biztosító bérek megállapításával,
  • az egyenlő munkáért, egyenlő bért elvének valóra váltásával,
  • a dolgozóknak betegségek, foglalkozási betegségek és üzemi balesetek elleni védelmével,
  • a gyermekek, fiatalkorúak és nők védelmével,
  • a szakszervezeti szabadság elvének elismertetésével.
A philadelphiai nyilatkozat a szervezet felépítésének és működésének alapelveit határozza meg. Ezek szerint:
  • a munka nem áru,
  • a folyamatos fejlődés elengedhetetlen feltétele a szólás- és szervezkedési szabadság,
  • a szegénység veszélyezteti az általános fellendülést.
és konkrétabban fogalmazza meg az alkotmány előszavában szereplő célokat:
  • a teljes foglalkoztatottság és az életszínvonal emelése,
  • igazságos részesedés biztosítása a keresetek, a munkaidő és egyéb feltételek tekintetében, szükség esetén minimális bérek meghatározása,
  • a termelés fejlesztése érdekében a kollektív tárgyalási jog elismerése,
  • a munkaadók és a munkavállalók bevonása a gazdaság- és szociálpolitika kialakításába,
  • a társadalombiztosítás fejlesztése, a megfelelő egészségvédelem biztosítása a dolgozók részére, stb.
A Nyilatkozat számolt a nemzeti függetlenségi mozgalmak háború utáni gyors fejlődésével és az 1919-ben megfogalmazott szabványalakítási funkció mellett zászlajára tűzte a kiterjedt szakmai együttműködés kialakítását a harmadik világgal. 1946-ban az ILO az első szakosított szervezetként csatlakozott az ENSZ-hez. Alapításának 50. évfordulója alkalmából 1969-ben az ILO-t Nemzetközi Nobel- békedíjjal tüntették ki.

Magyarország 1922 óta tagja az ILO-nak, mely 2007-ben 182 tagot számlált.

Az ILO módszerei és törekvései

Az ILO legrégebbi törekvéseinek egyike a nemzetközi munkaügyi szabványok tripartit módon történő kidolgozása és széles körű elfogadtatása. A szabványalakításnak a század eleji szakszervezeti törekvésekben megfogalmazott alapgondolata az volt, hogy amennyiben csak egy országban javítják egyoldalúan a munkások életkörülményeit, akkor az az ország a nemzetközi versenyben lemaradhat, ugyanakkor a munka- és életkörülmények széleskörű javítása a versenyképesség veszélyeztetése nélkül mindenütt javítja a munkások helyzetét.

1919 és 2007. között 188 egyezményt, továbbá199, az egyezményeket kiegészítő ajánlást, ezenkívül számos egyezmény értékű jegyzőkönyvet fogadtak el, melyek alapvető emberi jogokat, munkaerő-gazdálkodást, munkaügyi viszonyokat, foglalkoztatáspolitikát, munkavédelmet, stb. fognak át. Az egyezmények csupán a csatlakozó tagállam részére válnak kötelezővé, velük szemben azonban az ILO egyedülálló felülvizsgálati módszerei révén szigorúan számon kéri az egyezmények végrehajtását. A ratifikációk összes száma világszerte meghaladja a 6300-at. Magyarország 70 egyezményhez csatlakozott, melyekből jelenleg 59 van hatályban.)

A Philadelphiai Nyilatkozat elfogadását követően az ILO kiterjesztette tevékenységét a szakmai együttműködésre, az ún. technikai segítségnyújtásra, melyet elsősorban az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP), valamint különböző multi- és bilaterális források fedeznek.

Az ILO a változó nemzetközi környezethez való alkalmazkodás jegyében hirdette meg az aktív partneri kapcsolatok politikáját, mely segítségével közelebb igyekszik kerülni tagországaihoz. E politika jegyében az ILO 14 szakmai tanácsadó irodát állított fel a világ különböző térségeiben. A Közép-és Kelet-Európai térség tanácsadó irodája Budapesten van.

Az ILO jelentős oktatási és kutatási tevékenységet folytat, melyek fellegvára a torinói Nemzetközi Oktatási Központ, és a genfi székhelyű Munkaügyi Tanulmányok Nemzetközi Intézete.

Az ILO sajátos felépítésű tripartit, vagy hármas tagoltságú szerv, tevékenységében egyenlő joggal vesznek részt a kormányok, a munkaadók és a munkavállalók (szakszervezetek) képviselői.

Tevékenységét alapvetően a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia határozza meg, mely évente ülésezik. 2008. júniusában már a 97. ülésszakot rendezik meg. A konferencia feladata nemzetközi szabványok, működést és irányvonalat érintő kérdések, munkaprogram és költségvetés elfogadása. A konferencia tripartit, országonként két kormányképviselő és egy-egy munkaadói és munkavállalói képviselő (tanácsadók kíséretében), valamint külső nemzetközi szervezetek mint megfigyelők vesznek részt munkájában.

A szervezet titkársága, hivatala, kutatási központja a Genfben székelő Nemzetközi Munkaügyi Hivatal. Főigazgatója 1997 óta a chilei nemzetiségű Juan Somavia.

A konferenciák közötti időszakban a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal munkáját az Igazgató Tanács (IT) irányítja. Elnökét évente választják újra. Az Igazgató Tanácsban 28 kormány van képviselve, 10 állandó (ún. fő ipari országok), többi tagot három évente választják. Magyarországot az 1996-99 évi időszakban az Igazgató Tanács rendes tagjává választották, 2005-2008. között az IT helyettes tagjai voltunk, mely pozíciót várhatóan 2008-2011. közötti időszakra megtartjuk. Az IT-ben a munkaadókat és munkavállalókat 14-14 személyiség (nem országuk, hanem oldaluk küldötteként) képviseli.

Az ILO mai törekvései szorosan összekapcsolódnak a világban végbemenő változásokkal. A piaci erők határokat átlépő tevékenysége, globalizáció, az utóbbi időben tartóssá vált munkanélküliség és alulfoglalkoztatottság az ILO-t a korábbi, részben érdekvédelmi tevékenységének felülvizsgálatára késztette. Tevékenységének fókuszába a munkások alapvető jogainak védelme, a férfiak és nők egyenlőségének biztosítása és a szociális védelem mellett a foglalkoztatást elősegítő nemzetközi gazdaságpolitikák kialakítása került, mely politikák kialakításában szorosan együttműködik a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal.