2014. április 24., csütörtök - György napja

Változtak a szakképzés törvényi szabályai

A Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Programja (a továbbiakban: HEFOP) szakképzést érintő több rendelkezése, továbbá a szakképzés-fejlesztési stratégia végrehajtásához szükséges intézkedésekről szóló 1057/2005. (V. 31.) Kormányhatározat (a továbbiakban: Kormányhatározat) a szakképzés tartalmi és szerkezeti megújítása és átalakítása érdekében rövid és hosszabb távú feladatok elvégzését jelölte meg. A feladatok teljesítéséhez a jogszabályi feltételeket a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szt.), valamint a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Szht.) módosításával lehetett megteremteni.
A törvények módosításai egyúttal a kormány "100 lépés" programjának részeként ismertetett 14 szakképzési lépés egy részének végrehajtását is biztosítják, továbbá összhangot teremtenek az új felsőoktatási törvénynek a felsőfokú szakképzésre vonatkozó szabályaival.
A két szakképzéssel kapcsolatos törvényt 2005 decemberében módosította a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: felsőoktatásról szóló törvény), valamint az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi CXLVIII. törvény (a továbbiakban: az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvény).
 
A módosítások lényegesebb elemeit a következőkben foglaljuk össze:
 
A térségi integrált szakképző központ szabályozása
 
1. A HEFOP, valamint a Kormányhatározat [II. 2. a) pont] a szakképzés rendelkezésére álló erőforrások, valamint kapacitások hatékonyabb felhasználását, költséghatékonyabb szakképző intézményrendszer kialakítását, a szakképző iskolák és a felsőfokú szakképzést folytató felsőoktatási intézmények társulása alapján térségi integrált szakképző központok (TISZK) hálózatának létrehozását irányozta elő. A térségi integrált szakképző központok létrehozására kiírt pályázat eredményeként 16 térségi integrált szakképző központ jött létre. A régiónként 2-2 és a fővárosban 2 térségi integrált szakképző központ alapító dokumentumai szerint mintegy 120 szakképző iskola és 6 felsőfokú szakképzést folytató felsőoktatási intézmény társult szakképzési feladatok összehangoltan történő ellátására.
A 16 térségi integrált szakképző központ keretében működő szakképzést folytató intézmények a 2006. szeptember 1-jén kezdődő tanévtől a kereskedelem, marketing és üzleti adminisztráció, valamint a gépészet szakmacsoportba tartozó szakképesítések tekintetében felmenő rendszerben a moduláris szakképzési szisztéma, és az új szerkezetű Országos Képzési Jegyzék, valamint a megújított szakmai és vizsgakövetelmények, központi programok (tantervek) alapján indítják a képzést.
Ehhez teremti meg a jogi feltételeket a 2006. március 1-jén hatályba lépő felsőoktatásról szóló törvény 167. §-ával módosított Szt. 2. §-ának új (4) és (5) bekezdése. Az új rendelkezés szerint a szakképző iskolák fenntartói, valamint a felsőfokú szakképzést folytató felsőoktatási intézmények között létrejött megállapodással térségi integrált szakképző központ hozható létre.
A munkaerő-piaci igényeket a térségi integrált szakképző központ tanácsadó testülete közvetíti. A tanácsadó testület a szakképzésben érdekeltek jogszabályban meghatározott képviselőiből áll. A törvény felhatalmazást ad arra, hogy jogszabályban kerüljenek meghatározásra a tanácsadó testület tagjai delegálásának szabályai, döntési, véleményezési, javaslattételi és ellenőrzési jogosítványai.
Az Szt. új szabálya szerint a térségi integrált szakképző központ keretében központi képzőhely is működhet. A központi képzőhely költségvetési szervként, vagy olyan jogi személy részeként jön létre, amelyik gazdasági tevékenységét nyereség- és vagyonszerzési cél nélkül, a közhasznú tevékenységének elősegítése érdekében folytatja.
A térségi integrált szakképző központ keretében létrehozandó és működő központi képzőhely olyan szakképzési intézmény, amely - a szakképző iskolai tanuló gyakorlati képzésének szervezőjével kötött megállapodás alapján - részt vesz az iskolai rendszerű gyakorlati képzés megszervezésében. (Lásd még az Szt. 15. §-ának (3) bekezdését, 19. §-a (1) bekezdésének f) pontját!) Az Szt. alapján a központi képzőhely részt vehet az iskolarendszeren kívüli képzés megszervezésében, továbbá közreműködhet pályaválasztási tanácsadói, valamint pályakövetési feladatok végrehajtásában is.
 
2. A felsőoktatásról szóló törvény 166. §-a módosította az Szht. 4. §-ának (5) bekezdését és 5. §-ának (2) bekezdését annak érdekében, hogy a térségi integrált szakképző központ keretében működő központi képzőhely a szakképző iskolai tanulók gyakorlati képzését szolgáló tárgyi feltételeinek fejlesztése - a szakképző iskolákkal azonos módon - közvetlenül is támogatható legyen a szakképzési hozzájárulásra kötelezettek részéről (a támogatásra felhasználható keretük 75 százaléka mértékéig).
Az Szht. 4. §-a (6) bekezdésének módosítása 2006. március 1-től lehetővé teszi azt is, hogy a központi képzőhely felhasználhassa a hozzájárulásra kötelezettől kapott fejlesztési támogatás legfeljebb 15 százalékát a szakképző iskolai tanulók gyakorlati képzését szolgáló tárgyi eszközei működtetési költségeinek finanszírozására.
Az Szht. 14. §-ának (1) bekezdése 2006. március 1-től lehetőséget teremt majd arra, hogy a térségi integrált szakképző központ keretében működő központi képzőhely pályázat útján beruházási célú támogatásban is részesülhessen a Munkaerőpiaci Alap képzési alaprészéből. Ezen kívül a térségi integrált szakképző központok hálózatának szélesítése érdekében teljesen új szabályt is tartalmaz a törvénynek ez a bekezdése. Nevezetesen: a Munkaerőpiaci Alap képzési alaprészéből nyilvános pályázat alapján költségvetési éven átnyúló finanszírozású, beruházási célú támogatás nyújtható a szakképző iskola fenntartójának további térségi integrált szakképző központ létrehozására.
 
A felsőfokú szakképzés új szabályai
 
1. A 2006. március 1-jén hatályba lépő felsőoktatásról szóló törvény 167. §-a kiegészítette az Szt. szakképzés intézményeire vonatkozó 2. §-ának (1) bekezdését. A módosítás után is változatlanul a szakképzés intézményének számít a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: a közoktatásról szóló törvény) szerinti szakközépiskola, szakiskola, továbbá a regionális képző központ, a szakképzés intézményei között feltűntetésre került a felsőoktatási intézmény és a térségi integrált szakképző központ keretében működő központi képzőhely is.
 
2. A felsőoktatásról szóló törvény a felsőfokú szakképzés tekintetében új rendelkezésekkel egészíti ki az Szt. 5. §-át és 7. §-át. Az új rendelkezések szabályozzák, hogy a felsőfokú szakképzés tekintetében milyen jogosítványokkal rendelkezik a szakképesítésért felelős, valamint a gazdasági kamara. Az Szt. új szabályai (10. §-ának (4) bekezdése, 26/A. §-a) szerint a felsőoktatási intézmény keretében a felsőfokú szakképzés elméleti és gyakorlati képzését az intézmény képzési programjának részeként szakképzési programként kell megszervezni.
 
A moduláris rendszerű szakképzés törvényi feltételei
 
Annak érdekében, hogy a HEFOP és a Kormányhatározat [I. 2. d) pontja] szerint megteremtődjenek a moduláris szerkezetű szakképzés kialakításának jogi feltételei, és a fejlesztő munka eredményeként az új, moduláris rendszerű szakképzési szerkezet érvényesítése felmenő rendszerben bevezethető legyen, az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvény 2006. január 1-től módosította az Szt. 4. §-át, 5. §-át, 6. §-át, 10. §-át, 12. §-át, 13. §-át és 15. §-át. A szerkezeti és a tartalmi fejlesztő munka új elemei a következők szerint jelennek meg a törvény módosított normaszövegében:
 
a) Modultérkép: Az egyes szakképesítések - szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott - szakmai modulját vagy moduljait, valamint azok egymáshoz történő kapcsolódását tartalmazó dokumentum. Az Szt. módosult 4. §-a, 5. §-a és 6. §-a szerint az oktatási miniszter a szakképesítésért felelős miniszter által elkészített ágazati modultérképek alapján összeállíttatja és nyilvánosságra hozza az országos modultérképet. A Nemzeti Szakképzési Intézet az új szabály szerint közreműködik az országos modultérkép összeállításában és nyilvánosságra hozatalában.
b) Tananyagegység (modul): A szakképesítések és a rész-szakképesítések modulokból épülnek fel, amelyeket a szakképesítésért felelős miniszter határoz meg a szakmai és vizsgakövetelményben. Ehhez igazodnak az Szt. 10. §-ának a szakmai és vizsgakövetelmény szerkezeti felépítésére, valamint 12. §-ának a szakmai vizsgára vonatkozó új szabályai.
c) Bemeneti kompetencia: Az Szt. 10. §-a (1) bekezdésének módosult b) pontja szerint a szakképzés megkezdéséhez szükséges elméleti és gyakorlati tudáselemek (kompetencia) meghatározásával egészül ki a szakmai és vizsgakövetelmény.
d) Rész-szakképesítés: Az Szt. 10. §-a (1) bekezdésének módosult e) pontja, valamint 12. §-ának (1) bekezdése szerint a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott szakmai modul vagy modulok követelményeinek a szakmai vizsgán történő teljesítésével rész-szakképesítés szerezhető.
e) Modulzáró vizsga: Az Szt. 13. §-ának módosult (2) bekezdése szerint a köztes vizsga helyébe lép a modulzáró vizsga, amelyet a szakképzést folytató intézmény szervez. Az eredményes modulzáró vizsga a szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményében előírtak szerint feltétele lehet a szakmai vizsgára bocsátásnak is.
 
A modulzáró vizsga bevezetése miatt módosult még az Szt. két másik jogszabályi helye is a következők szerint:
  • a 23. §-ban a "köztes" kifejezés helyébe a "modulzáró" kifejezés lép,
  • a 10. § (1) bekezdés f) pontjának negyedik gondolatjelében található szövegrész ("- a köztes vizsga beszámíthatóságát") pedig hatályát veszti.
A szakmai tanácsadó testületek létrehozása
 
A Kormányhatározat [II. 1. a) pont], valamint a kormány "100 lépés" programjában a szakképzés fejlesztésére kialakított tizennégy lépés feladatként határozta meg a szakmai érdekegyeztetés rendszerének fejlesztését. A munkaerő-piaci igények közvetítése érdekében az államigazgatás minden szintjén (országos, regionális és helyi) biztosítani kell a gazdasági kamarák, a munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetek, a gyakorlati képzésben együttműködő gazdálkodó szervezetek részvételét a döntések előkészítésében és végrehajtásában.
Az Szt. 8. §-a eddig is tartalmazta a szakképzés stratégiai kérdéseinek országos és regionális érdekegyeztetésére vonatkozó szabályokat. A 8. §-nak az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvénnyel történt kiegészítése [új (3)-(9) bekezdés] pedig az intézményi szintű érdekegyeztetés feltételeinek megteremtéséről rendelkezik. Az új szabály szerint a szakképző iskolában szakmai tanácsadó testületet kell létrehozni, amennyiben a nappali rendszerű iskolai oktatásban a szakképző iskola valamennyi évfolyamára járó tanulók létszáma - az iskola hivatalos statisztikai jelentése szerint három tanítási év átlagában - legalább ötszáz fő. Nem kell azonban létrehozni a szakmai tanácsadó testületet a térségi integrált szakképző központ keretében működő szakképző iskolában, miután a törvény új 2. §-a szerint a térségi integrált szakképző központ mellett működik tanácsadó testület.
A szakmai tanácsadó testület létszámát a szakképző iskola nagyságától, képzési kapcsolataitól, szakirányától, az oktatott szakképesítésektől függően kilenc-tizenöt fő között kell meghatározni. A szakmai tanácsadó testületnek tagja a szakképző iskola igazgatója. Az igazgató megkeresésére a szakmai tanácsadó testületbe három éves időtartamra egy-egy képviselőt delegál a szakképző iskola fenntartója, nevelőtestülete, az iskolával képzési kapcsolatban lévő gazdálkodó szervezet (egymás közötti megállapodás alapján legfeljebb öt fő), az iskola székhelye szerint illetékes és a képzés szakiránya (ipari, kereskedelmi, agrár, egészségügyi stb.) szerint érdekelt területi gazdasági, illetve szakmai kamara, munkaadói érdekképviseleti szervezet, munkavállalói érdekképviseleti szervezet.
A szakmai tanácsadó testület javaslattételi jogkörrel rendelkezik, és véleményt nyilváníthat a szakképző iskolában folyó szakképzéssel kapcsolatos valamennyi kérdésben. Az iskola szakmai programjának, munkatervének és költségvetésének tervezete, az iskola pályakövetési tevékenységének értékelése, a szakképzési hozzájárulásra kötelezett gazdálkodó szervezet által nyújtott fejlesztési támogatás felhasználása tekintetében kötelező kikérni a szakmai tanácsadó testület véleményét.
 
A tanuló-előszerződés intézménye
 
A Kormányhatározat [I. 1. e) pont] szerint a gazdaság szakember utánpótlásának biztosítása, a gyakorlati képzés és a munkaerőpiac szorosabb kapcsolata, a tanulószerződések számának a növelése érdekében lehetővé kell tenni a tanuló-előszerződés megkötését. E feladat teljesítése érdekében az Szt. 19. §-ának az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvénnyel történt kiegészítése [új (3)-(5) bekezdés] létrehozta a tanuló-előszerződés jogintézményét.
A gyakorlati képzés feltételeivel rendelkező gazdálkodó szervezet a szakképző iskola igazgatójának egyetértésével tanuló-előszerződést köthet az iskolai tanműhelyben gyakorlati képzésben részesülő tanulóval. A gazdálkodó szervezet és a tanuló a tanuló-előszerződés megkötésével arra vállalnak kötelezettséget, hogy a gyakorlati képzés céljából a képzés későbbi szakaszában tanulószerződést kötnek. Ezt a szándékot a gazdálkodó szervezet a megelőző tanév első félévének végéig köteles bejelenteni a szakképző iskola igazgatójának és a területi gazdasági kamarának.
A tanuló-előszerződésre egyebekben az Szt. 27. § (2)-(3) bekezdésének, a 30. § (2)-(4) bekezdésének, valamint a 31. §-ának a tanulószerződésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy ahol e paragrafusok tanulószerződésről rendelkeznek, azon tanuló-előszerződést is kell érteni.
 
A hiány-szakképesítések választásának ösztönzése
 
1. A Kormányhatározat [II. 2. f) pont], valamint a kormány "100 lépés" programjában a szakképzés fejlesztésére kialakított tizennégy lépés feladatként határozta meg a munkaerőpiacon hiányzó szakképesítések (a továbbiakban: hiány-szakképesítések) képzésének támogatását. Az Szt. 48. §-ának az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvénnyel történt kiegészítése a hiány-szakképesítések választásának ösztönzését szolgálja. A 48. § kiegészített rendelkezése [új (2)-(3) bekezdés] szerint ugyanis a szakképzésben tanulószerződés alapján részt vevő tanulót a 44. §-ban meghatározott pénzbeli juttatáson felül - adóterhet nem viselő járandóságként - havonta a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) húsz százalékának megfelelő mértékű kiegészítő pénzbeli juttatás illeti meg, amennyiben hiány-szakképesítés elsajátítását választotta.
Természetesen a hiány-szakképesítések nagy része régiónként eltérő lehet, ezért azok megállapítása a régióban működő és a gazdaság szereplőit megfelelően reprezentáló, az Szht-ben szabályozott regionális fejlesztési és képzési bizottság javaslata alapján történhet. A hiány-szakképesítések régiónkénti jegyzékét a bizottság javaslata alapján az oktatási miniszter - a szakképesítésért felelős miniszterek véleményének figyelembevételével - teszi közzé.
Az Szt-nek a hiány-szakképesítések választásának ösztönzését szolgáló kiegészítő pénzbeli juttatásra vonatkozó rendelkezése 2007. szeptember 1-jén lép hatályba. A közoktatásról szóló törvény 125. §-ának új (6) bekezdése szerint pedig a hiány-szakképesítések régiónkénti jegyzékének összeállítására a regionális fejlesztési és képzési bizottság első alkalommal 2006. szeptember 30-ig tesz javaslatot, azt követően a jegyzéket legalább háromévenként kell felülvizsgálni.
 
2. Az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvény módosítja az Szht. 4. §-a (2) bekezdésének d) pontját. Ennek megfelelően magasabb összeget számolhat el anyagköltségként a hozzájárulásra kötelezett gazdálkodó szervezet, ha hiány-szakképesítést választó tanuló gyakorlati képzését tanulószerződés alapján végzi. Ilyen esetben az elszámolható anyagköltség mértéke a minimálbér húsz százaléka helyett a minimálbér negyven százaléka. Az Szht-nek ez a rendelkezése - összhangban az Szt. 48. §-a (2) bekezdésével - 2007. szeptember 1-jén lép hatályba.
Módosult az Szht. melléklete is. Az elszámolható költségek között 2007. szeptember 1-től új elemként jelenik meg a hiány-szakképesítések választását ösztönző kiegészítő pénzbeli juttatás elszámolhatósága.
 
A pályakövetési feladatok és a nívódíj létrehozása
 
1. A Kormányhatározat [III. e) pont] a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő tervezési rendszer és beiskolázás megvalósítását tűzte ki célul, és 2008. december 31-i határidővel feladatként határozta meg a szakképző iskolákban a pályakövetési rendszer bevezetését. A megvalósítás érdekében az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvény az Szt. 4. §-a (2) bekezdésének e) pontja kiegészítésével felhatalmazta az oktatási minisztert, hogy a szakképesítésért felelős miniszter egyetértésével jogszabályban határozza meg a szakképző iskolák tekintetében a pályakövetéssel összefüggő feladatokat.
 
2. A Kormányhatározat [I. 1. c) pont] nívódíj alapítását kezdeményezte olyan szakképzést folytató intézmények számára, ahol a végzett diákok elhelyezkedése kiemelkedően magas. Az Szht. 14. §-ának az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvénnyel módosított (9) bekezdése szerint a munkaerőpiac által elismerten eredményes szakmai képzést folytató szakképző iskolák, a felsőfokú szakképzés tekintetében a felsőoktatási intézmények pályázat keretében nívódíjban részesülhetnek. A nívódíj elnyerésére a regionális fejlesztési és képzési bizottság tesz javaslatot, és az oktatási miniszter - az Országos Szakképzési Tanács állásfoglalásának kikérésével - dönt. A nívódíj céljára a Munkaerőpiaci Alap képzési alaprésze eredeti előirányzata alapján megállapított decentralizált keret legfeljebb öt százaléka használható föl.
Az Szht. 28. §-ának (4) bekezdése új e) ponttal egészült ki. Az új rendelkezésben az oktatási miniszter felhatalmazást kap arra, hogy - a szakképesítésért felelős miniszter, valamint a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter véleményének kikérésével, továbbá a pénzügyminiszter egyetértésével - rendeletben határozza meg a nívódíjban részesülők körét, a nívódíj mértékét és felhasználásának szabályait.
 
A fejlesztési támogatás fogadásának szabályai
 
A Kormányhatározat [II. 2. c) pont] hangsúlyos feladatként írta elő, hogy meg kell szüntetni a szakképzést folytató intézmények által a hozzájárulásra kötelezettektől fogadott fejlesztési támogatás mértékében megmutatkozó szélsőségeket, meg kell határozni az átvehető maximális, egy tanulóra jutó összeget. Ennek jogszabályi feltételeit teremti meg az Szht. 7. §-ának az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvénnyel beiktatott új (4) bekezdése, amely figyelembe veszi azt is, hogy a gyakorlati képzés fejlesztésére fogadható fejlesztési támogatás összhangban legyen a központi költségvetésből az iskolai gyakorlati képzésre jutó normatív hozzájárulás fajlagos összegével.
Az új rendelkezés szerint a szakképző iskola szakképző iskolai tanulónként, illetve a felsőoktatási intézmény az általa szervezett, a felsőoktatási törvény hatálya alá tartozó gyakorlati képzésben részt vevő hallgatónként - a tárgyi eszköz átadása kivételével - legfeljebb a tárgyévi költségvetési törvényben meghatározott iskolai szakképzés (szakmai gyakorlati képzés) fajlagos összege háromszorosával azonos mértékű fejlesztési támogatás fogadására jogosult. (Ez az összeg 2006-ban 336eFt.) A korlátozás nem vonatkozik a szakképző iskolai tanulók gyakorlati képzésében részt vevő központi képzőhelyre.
 
Egyéb módosítások
 
1. A szakképzésről szóló törvényt érintően
a) Az Szt. 16. §-ának módosítása összhangot teremt a közoktatásról szóló törvénynek a második szakképesítés ingyenességére vonatkozó közelmúltban megváltozott rendelkezéseivel. Az ingyenesség tekintetében az új rendelkezés a közoktatásról szóló törvény szabályai alkalmazására utal.
b) Az Szt. 19/A. §-ának módosult szabálya szövegpontosítást tartalmaz. Egyértelművé teszi, hogy a gazdasági kamara az iskolai tanműhelyekben folyó gyakorlati képzés ellenőrzését csak azoknak a szakképesítéseknek az esetében láthatja el, amely szakképesítésekhez a gazdasági kamara dolgozta ki a szakmai és vizsgakövetelményt, és azt a szakképesítésért felelős miniszter jogszabályban kiadta.
c) Az Szt. 32. §-a (1) bekezdés a) pontjának módosítása a jelenleg hatályos törvényi rendelkezést hozzáigazítja a közoktatási törvény megváltozott szabályához, amely szerint a tankötelezettségi kor a betöltött tizennyolcadik életévre emelkedik azoknál a tanulóknál, akik a tanulmányaikat az 1998/99. tanévben, illetve azt követően kezdték meg az általános iskola első évfolyamán. A tanulószerződés megkötésének alsó életkori határa azonban változatlanul a tizenhatodik életév betöltése marad, amelyet a törvény mostani módosítása és pontosítása megerősít.
d) Az Szt. 34. §-a (2) és (3) bekezdésének a módosítása korábbi jogtechnikai hibát korrigált, a d) pont e) pontra változott.
e) Az Szt. 44. §-a (2) bekezdésének, valamint 45. §-a (1) bekezdésének módosítása a jogalkalmazási félreértések megelőzése érdekében pontosítja, hogy a pénzbeli juttatás megállapításának alapjául a hónap első napján érvényes kötelező legkisebb munkabért (minimálbért) kell alapul venni. A módosítás egyúttal a szabály alkalmazásának biztonságát kívánja megteremteni olyan esetekben, amikor a tanulószerződést nem az első szakképzési évfolyam megkezdése előtt kötötték meg, ezért a jelenleg hatályos szövegben szereplő "nyújtott" pénzbeli juttatás helyett a "járó" pénzbeli juttatás megfogalmazást tartalmazza. A 45. §-t érintő módosítás pedig a "teljes képzési idő" szöveg elhagyásával a gyakorlatban sok félreértést szüntet meg.
 
2. A szakképzési hozzájárulásról szóló törvényt érintően
a) Az Szht. 1. §-ának (1) bekezdése új b) ponttal egészül ki. Az új rendelkezés bővíti a szakképzési hozzájárulás céljainak körét azáltal, hogy azokban a speciális szakiskolákban és a készségfejlesztő speciális szakiskolákban folyó gyakorlati képzések is támogathatóvá válnak, amelyek nem államilag elismert szakképesítések megszerzésére irányulnak. A módosítás pótolja azt a hiányt, amely miatt jelenleg a decentralizált pályáztatás keretében nem kap támogatást a munkába állást lehetővé tévő, egyszerű betanulást igénylő munkafolyamatok elsajátítását biztosító gyakorlati képzés.
b) Az Szht. 7. §-a további új bekezdéssel egészült ki. A kiegészítés megteremti a törvényes feltételeket ahhoz, hogy a korábban beszerzett tárgyi eszközök a gyakorlati képzést szervező hozzájárulásra kötelezett jogutód nélkül történő megszűnése után a továbbiakban is a gyakorlati képzést szolgálják
c) Módosult az Szht. mellékletének 1. pont d) alpontja. Az új rendelkezés szerint elszámolható a tanulónak, illetve a hallgatónak jogszabály alapján kötelezően járó munkaruha, egyéni védőeszköz, tisztálkodási eszköz, kedvezményes étkeztetés, valamint a vizsgáztatás költsége. Elszámolható továbbá a tanuló ideiglenes átirányításával kapcsolatban felmerült útiköltség szállítási naponként 1000 Ft/fő, abban az esetben, ha az útiköltség nem a tömegközlekedés igénybevételével merült fel. A tömegközlekedési eszköz igénybevételénél a számlával igazolt összeg számolható el, valamint a szállásköltség-térítés naponként 1000 Ft/fő összeghatárig.
d) A Kormányhatározatban [II. 2. i) pont] meghatározott intézkedés szerint változott az Szht. mellékletének 4. pontja, bővült az átalányként elszámolható tétel azzal, hogy a tanuló pénzbeli juttatásának terhei (pl. társadalombiztosítási járulék) is elszámolhatóak lesznek, a további költségekre pedig a mindenkori kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) százötven százalékának megfelelő összeg lesz elszámolható az eddigi száz százalék helyett.
e) Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az Szht-re vonatkozó pontosító, kiegészítő rendelkezéseket is tartalmaz az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvény (pl. az Oktatási Minisztérium, valamint a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium közötti alaprész megosztásáról, az Országos Szakképzési Tanács szerepe a központi keretből nyújtott pályázatok tekintetében, továbbá a határon túli magyarok szakképzését, felsőoktatását támogató közalapítvány támogatására vonatkozó szabály). 2006. január 1. napjától hatályát veszti az Szht. 17. §-ának (2) bekezdésében a "nagy értékű ingó(k)ra" szövegrész.

Budapest, 2006. január 31.